01

The xx - Infinity (Flufftronix Remix)

Az idő már dél felé ütötte a vasmarkát, de még mindig reggel volt, Echo számára. - Pedig már korán reggel felkelt hogy elkészítse a projektét a félévi vizsgákhoz melyek mostanra igen fontosak lettek számára, hisz jövőre az utolsó évét tölti a Dalcresten. - A Dalcrest egy művészeti egyetem volt, hol olyan művészlelkek mint a mi sötét hajú szépségünk tanult. 

Mostanra, hullámos tincseit egy laza kontyba fogta össze, nem törődve a kis hajszálakkal melyek oldalt lógnak ki,a füle mellett. Laptopja most is maga előtt hevert, és ujjai a billentyűzeten jártak olyan gyorsan mintha ebbe született volna bele. - Holott a művészet volt az élete, minden vágya az volt hogy egyszer egy saját galériája legyen, melyet tényleg magáénak tudhat. 

A kávé, melyet még fél órával ezelőtt kért - és egy igen kedves, fiatal férfi hozott ki neki - már teljesen kihűlt, és olyan érzést keltett benne mintha nem is lett volna sohasem meleg. Gyorsan lehörpintette a kis csészében lévő csodát, majd tovább folytatva a munkáját meredt a képernyőre.

A telefonja esze vesztetten kezdett csörögni mellette, mitől ő is megugrott, és egy ideig csak meredt az emberekre kik a kávézóban voltak. Nem szerette ha nézik őt, főleg ha több ezren szemeznek vele, és azzal hogy mit csinál. Mindig próbált háttérbe szorulni, és egyszer úgy kitörni onnan majd mint egy újonnan született pillangó a burokból. Csak hogy ez nem volt olyan egyszerű, mint ahogy a fejében elképzelte, sőt! Nagyon nehéz volt neki, főleg hogy már alig másfél év van hátra a kampusz oktatásából.

Angel hívta.

- Csajszi! - ordított bele abban a pillanatban,a  másik oldalon lévő hölgy mikor megnyomta a zöld gombot a telefonon, Echo - Hol a fenében vagy?Azt mondtad hogy a Clare sarkán találkozunk, pontosan most.

- Ami azt illeti, épp itt is vagyok. - nézett ki a hatalmas ablakon a helyiségből, majd megpillantotta mogyoróbarna hajú barátnőjét - Fordulj meg.  - utasította őt, majd a lány mosollyal az arcán megfordult, és hatalmas nevetésbe tört ki melytől Echo is mosolyra húzta ajkait.
Angel egyenesen betört a barna helyiségbe, mely csodás színekben pompázott. Az asztalok sötétbarnák voltak, míg a padló parkettázva volt és a nap csillogásával gesztenyebarna hatást keltett. Az egyik falon képek voltak elhelyezve városokról és azon nevezetességeikről, melyet a helyi tulaj készített a saját maga fényképezőjével.
A lányok nem tudtak sokat a pasasról ki létrehozta ezt a kávézót, csak azt hogy imádott utazni, és tehetsége volt a fényképezés apraja-nagyjához is.
Echo is szeretett volna ilyen csodás helyekre eljutni, de sajnos az ideje, és a kerete nem engedte hogy elhagyja Kanada kisvárosát. - De ezzel nem volt nagy baj, hisz szerette ezt a várost, nem volt olyan nagy a forgalom és az a vadság mely mondjuk más városokban volt mondható. És az időszak is kedvező volt számára, hisz ősz volt, és ilyenkor minden a barna színeibe borul, mely számára egy megnyugvást adott, és kellemes hangulatot keltett a lelkébe. Szerette ezt az évszakot, mondhatni úgy is hogy ez volt a kedvenc évszakja.
Angel, úgy telepedett le a legjobb barátnője mellé mintha csak otthon lenne. Megpuszilta az arcát a nagy munkába lévő lánynak majd megkérdezte; - Mit terveztél mára?
- Csak kattintgatok majd párat a szabadban, ha gondolod akkor lehetnél a modellem. - húzta mosolyra ajkait, a művészpalánta - Tudom hogy szeretsz a középpontba lenni.

- Ez az!Pózolj a kamerának! - nevetett hangosan Echo, barna loknijait már teljesen szétfújta a Kanadai, hideg szél mely kellemes hatást keltett az egész utcán. Egy szökőkút előtt kattintgatott, az emberek kik arra jártak megfigyelték őket, nem törődve a szempárokkal merültek bele a munkába.

Angelnek csodálatos kisugárzása volt, és hatalmas szíve, nem engedte egyetlen egy percre sem hogy barátnője valamilyen oknál fogva búslakodjon. Emelet csodálatos alakja, és szépséggel áldotta meg őt a sors, barna haja éppen csak a vállát verdeste, ettől valahogy vadócosabb hatást keltve a lányon. Már több mint két éve komoly kapcsolatban élt, egy Paul nevezetű fiúval.
A kampusz első évében ismerkedtek meg, ahogy Echo mondaná Szerelem volt első látásra - Paul pedig egy nagyon kedves, fiatal ember volt kit mindenki szeretett, és Echonak is egy időben próbált párt választani, bármennyire is mellőzte ezt a lány.
Persze ebből nem lett semmi, eltekintve a lány csöndességétől, és háttérbe szorulásától. Egyedül csak a művészetben tudott kiteljesedni, semmi másban. Nem járt bulikba, egyedül csak egy barátja volt, és még a családjával élet. Mondhatni úgy is nem volt szociális élete.
A tanulmányai majdnem kitűnők voltak, és ez mellett főállású fotósként dolgozott.
- Most mit csináljak? - kérdezte Angel tőle, miután teljesen kifogyott a különféle pózokból.
- Nem tudom. Kéne keresnem egy új modellt. - felelte egyszerűen, mire a barna hajú barátnője felhorkantott. Nem törődve a barátnője véleményével az utcán kezdett keresni, kutatni, egy olyan arc után akit nem mindennap lehet látni a nagyvilágban.
Aztán meglátta őt.

...........................................................................................................................

Nagyon szépen köszönöm, annak a három embernek ki feliratkozott a blogomra - Sophie T.*w* - Tényleg, nagyon szépen köszönöm!És imádlak benneteket! Remélem hogy a történet továbbra is elfogja nyerni a tetszéseteket! c: