02

Thomas Jack feat. Adrian Symes - The Final Speech

Egy férfi sétált el Echotól nem messze, hatalmas fültágítókkal,piercingekkel és tetoválásokkal volt megáldva. A gépét a kezében tartva szaladt oda hozzá, majd szólította le őt illő módon. - Szia, ne haragudj hogy csak így rád török, de szeretném ha megtisztelnél engem azzal hogy lőhetnék rólad pár képet. - mutatta fel a kis gépet a kezében a lány, a végén nehogy rosszat gondoljanak róla. Elővette legkedvesebb mosolyát, és a srác arcát kezdte fürkészni. 

Az arca egyik oldalán egy '21' feliratú tetoválás állt, melyet talán csak a tulajdonosa érthetett meg. A későbbiekben Echo is szeretett volna tetoválást, de sose tudta hogy milyen lenne a számára megfelelő darab. - Így hátrahagyva ezt a fura fellángolását a munkájára fektette az érdeklődését, melyet imádott és soha nem tudott megunni. A gép kattogtatása mellett, nagyszerűen rajzolt, és festett, nem hiába vették fel őt a Dalcrestre teljes ösztöndíjjal.

Remek lehetőség volt számára, és ő természetesen élt ezzel a lehetőséggel, hisz ki nem hagyta volna, még ha Föld teljesen össze is omlik. - Na jó, akkor talán ki hagyta volna, hisz még is a Földről beszélünk. - Na benne vagy? - kérdezte a lány, gyermeki kíváncsisággal. Mindig is szeretett megismerni új embereket, még ha nem is meséltek magukról sokat, a képek alapján úgy érezte egy kicsit közelebb került az illetőhöz. 

- Talán akkor benne vagyok, ha eljössz velem egy randevúra. - mosolygott rá kacéran a férfi, mire a lány teljesen lefagyott, és csak bámult maga elé. Ő?!És egy randi?! - Ugye ez csak egy vicc? - kérdezte magától, de hát a munkája volt a tét, és hogy minél jobb képeket készítsen. Nem arról van szó, hogy a projektért ott hagyta volna az ártatlanságát, de egy randi senkinek sem árthat meg. - Miért is ne.. - szólalt meg félénk, és elhaló hangon a vele szembe tornyosuló lány.

A fiú egy hatalmas mosolyra húzta az ajkát, belül szinte majd kicsattant hisz nem mindennap találkozik ilyen ártatlan, és szép lánnyal mint Echo. 

Miután telefonszámot cseréltek, a lány boldogan, ám még is félve ballagott vissza barátnőjéhez ki a szökőkút szélén ült és érezte az arcát simogató lángokat melyek a Napból áradtak.

- Elhívott randira - felelte.

- Micsoda?! - szinte visított Angel, mikor megtudta a hírt, szemüvegjét pedig egyből lekapta szemei elől, hogy szemügyre vegye barátnőjét. Először nem hitt a fülének, azt tudta hogy a lány nem viccelne ilyennel, de általában Echo nem szokott elfogadni egy ilyen ajánlatot egy idegen férfitól. - Ettől most ribanc lettem? - kérdezte, mire An hatalmas nevetésbe tört ki.

- Dehogy lettél az.

- Akkor jó. - fújta ki a levegőt megkönnyebbülve, majd barátnője kezét összekulcsolva sajátjával sétáltak tovább a városkában.

Az emberek akaratlanul is megbámulták a tetoválásokkal szórt srácot. Mondhatni hogy olyan volt mint egy muffin tele cukormázzal, egy nagyon, de nagyon erős, és félelmetes muffin. - Az idők során már megtanulta kezelni az emberek mutogatását, vagy a bámulását, és így már nyugodtan kitudott lépni a nyílt utcára.
A kisgyerekes édesanya, ki kézen fogva sétált gyermekével eléggé ijedt képet vágott, mikor meglátta hogy egy csontváz közeledik a gyermeke, és felé, így hatalmas kitérővel folytatta tovább az útját, mely bárhova is vezetett.
Rick-nek egyáltalán nem esett jól hogy az emberek így bánnak vele, de nem volt mit tennie, hisz ő már örökké ilyen marad, és ez ellen nem tehet semmit sem, ezt ő maga is tudja. Hacsak, nem szeretne nap mint nap több réteg alapozót magára kenni, mely eltüntetné a "sebeket". De azt szerette volna legkevésbé, különleges kinézete mellett még kirívóan is öltözködött, sosem próbált ki más színt a sötét színeknél, nem mondhatni hogy a sötét oly sok árnyalatát használta, csak egyet hordott.
A Feketét.
Hisz hogy nézne már ki egy olyan ember mint ő, mondjuk rózsaszínben, vagy világoskékben?!Nevetséges lenne, és ezt ő maga is nagyon jól tudta.
A sarkon befordulva egyenesen a bár felé vette az irányt, hol nap -mint nap talált magának menedéket. Nem mondhatni hogy szerették őt itt az emberek, de elfogadták olyannak amilyen. A csapos, kit Paulnak hívtak talán még kedvelte is a férfit, hisz egyre többet beszélgetett vele, és kerültek szóváltásba különös témákról.
Melynek személy szerint a Zombi Srác is nagyon örült, hogy végre valaki szóba áll vele.
Belépve a helyiségbe, melegség fogadta őt, mely arra késztette hogy rögvest levegye a vászon kabátját.
Miután mindez megtörtént, a bárpulthoz csoszogott, hol leült egy székre, és várta hogy mikor bukkan ki Paul szögletes arca. - Ma nem voltak olyan sokan a bárban, mint péntekenként szoktak, csak kettő csinos lány ült a pultál kik meglehetősen csodálatosan festetettek. Az egyik különösebben megdobogtatta a mi szörnyetegünk szívét, hófehér bőre volt, ébenfekete haja, és gyönyörű rózsa-vörös ajkai. Pont mint Hófehérke - gondolta magában a fiú..
De hisz ki szeretne bele egy ilyen szörnyetegbe mint Ő? Senki..

...........................................................................................................................

Sziasztok!El sem tudjátok hinni - még szavakba se tudom önteni - hogy mennyire, de mennyire hálás voltam annak a kettő darab kommentnek amit kaptam. Míg a sablon blogok kapnak több tíz kommentet, addig én azzal a kettővel is nagyon-de nagyon hálás voltam, főleg hogy az egyiket Sophie T-től - IGEN TŐLE! - a másikat pedig, Katie Boo-tól - istenem, mikor megláttam majdnem sírva fakadtam*fangirl* - kaptam!
Nagyon, de nagyon hálás vagyok annak a kettő embernek - ISTENNEK - hogy kommenteltek a blogom első fejezetéhez!
Remélem megismerhetek ez által új embereket, és kapok pár kommentet, és a feliratkozók száma is majd idővel növekedni fog!
Imádlak titeket!